Mióma esetében gyakran sem gyógyszeres terápiára, sem a mióma eltávolítására nincsen szükség, csupán rendszeres kontrollvizsgálatra. Mikor szükséges orvoshoz fordulni, mikor elég az éves ellenőrzés? Többek között erről kérdeztük dr. Katona Rentátát, a Felelősen Magadért Egyesületünk alapító szülész-nőgyógyász szakértőjét.
A mióma a méh izomzatából, a simaizomsejtekből felépülő jóindulatú daganat, amely a termékeny korú nők 20-25%-át érinti. 20 éves kortól egészen a menopauzáig jelentkezhet ez az elváltozás, de leggyakrabban a 35. életév után fejlődik ki. A mióma tünetei között szerepel többek között, az alhasi fájdalom (dysmenorrhoea), a rendellenes (bőséges, alvadékos, elhúzódó) vérzés, a másodlagosan kialakuló vérszegénység, a gyakori vizelési inger és az emésztési probléma is. A mióma által okozott panaszok, így például a vérzészavar és a fájdalmas menstruáció megnehezíthetik a mindennapi életet a munka, a társas és a párkapcsolatok területén, továbbá a mióma termékenységi gondokat, meddőséget, vetélést és vérszegénységet is okozhat. De a mióma akár teljesen tünetmentes is lehet!
Melyek a legfontosabb tényezők?
„Az legfontosabb kérdés a felismeréskor, hogy meg tudjuk-e mondani, hogy simaizomsejtekből felépülő típusos jóindulatú daganatról van-e szó, azaz, hogy a látott elváltozás mióma-e? A képlet morfológiája kifejezetten fontos, például jól tartja a határait (tokkal rendelkezik). Amennyiben az ultrahang teljesen típusos miómagöböt mutat, akkor nem szükséges szövettani vizsgálat. De ha gyanús, akkor egyedül a szövettanból tudunk meggyőződni róla, hogy egy jóindulatú vagy egy rosszindulatú daganatról, az úgynevezett leiomyosarcomáról van-e szó” – magyarázta dr. Katona Renáta, a FEME szülész-nőgyógyász szakértője.
Amennyiben az orvos diagnosztizálta a miómát, annak kezelésének eldöntésekor számos tényezőt figyelembe vesz: a miómák számát, elhelyezkedését, méretét; a páciens életminőségének romlását, a panaszait és a családtervezési szándékot, vagyis hogy aktuálisan szeretne-e kisbabát. Ugyanis, a mióma megváltoztathatja a méhüreg anatomiáját, eltérést hozhat létre a méh nyálkahártyájában, ronthatja a méhnyálkahártya vérellátását, egyenetlenné is teheti azt – emiatt nehezebben tud az embrió beágyazódni –, valamint kóros méhösszehúzódást is okozhat.
Mikor nincs szükség kezelésre?
A mióma kezelésére jelenleg még nincs végleges gyógymód. Az érintetettek a gyógyszeres terápia, a mióma eltávolítása és a méh eltávolítása közül választhatnak, de van, amikor nincs szükség semmilyen beavatkozásra, csupán rendszeres kontrollvizsgálatra.
Dr. Katona Renáta elmondta, hogy „ha a mióma semmilyen panaszt nem okoz, tünetmentes, tehát sem fájdalom, sem erős menstruáció nem jelentkezik, sem teherbeesési akadályt nem képez, nem deformálja a méhűrt, nem nyomja a húgyhólyagot vagy a beleket, vagyis valóban semmilyen problémát nem okoz, akkor nem szükséges a mióma kezelése. Viszont a rendszeres kontrollvizsgálatra mindenképp szükség van! Le lehet élni egy egész életet úgy, hogy egyáltalán hozzá sem kell nyúlni a miómához.”
Milyen életmódváltás ajánlott mióma esetén?
„A terápia eldöntésénél az is sokat számít, hogy milyen panaszokat okoz a mióma, és azokkal a panaszokkal mennyire tud együtt élni a páciens. Sokan arról számolnak be, hogy az erős vérzés miatt egyre inkább visszahúzódóvá válnak, nem vesznek részt társas aktivitásokban, nem élnek szexuális életet, és a párkapcsolatukra más módon is negatív hatással van a fájdalom, a vérzés megléte. Ilyen esetben valamilyen terápia a megoldás. Persze olyan is van, akiknél csupán enyhe fájdalom jelentkezik, ami kezelhető életmódváltással. Mivel a mióma az ösztrogéndominancia talaján kialakult betegség, ezért például a rendszeres mozgás vagy speciális étrend segíthet a fájdalom csökkentésében. Van, akinél az életmódváltás nagyon jól beválik, működik, és van, akinél egyáltalán nem, de mindenképp érdemes megpróbálni” – tanácsolta dr. Katona Renáta.
Kontrollvizsgálat
Már az első alkalommal, amikor felismeri az orvos a miómát, rögzíti, leírja annak a méretét, elhelyezkedését, darabszámát, minden főbb jellemzőjét és minden egyes kontroll során megnézi történt-e változás. A változás és tünetek alapján dönt az orvos a pácienssel együtt arról, hogy továbbra sem kell kezelni a miómát, vagy esetleg ez a helyzet már nem áll fenn.
Amennyiben nem kell a miómát kezelni, abban az esetben rendszeres kontrollvizsgálatra kell járni a páciensnek. Ez hüvelyi ultrahangot jelent, amit az orvos előírására általában hat havonta vagy évente ismételnek meg. Az orvos állapítja meg a kontrollvizsgálat gyakoriságát: a felismerést követően a gyakoribb kontroll javasolt, a panaszmentes és évekig változatlan göböket pedig elég ritkábban ellenőrizni. Például egy nagyobb, négy centiméteres mióma nagy eséllyel nőni fog, ezért hat hónap múlva mindenképp meg kell vizsgálni, történt-e változás.
Dr. Katona Renáta hangsúlyozta, hogy „45 év felett az ösztrogén túlsúly miatt, általában bőségesebb a menstruáció, de aki miómával él, annál ez a kellemetlen panasz még inkább jelentkezik. Amennyiben ez nagyon zavaró, ezen a helyzeten át lehet segíteni a pácienseket egy méhen belüli mikrodózisú hormont leadó rendszerrel, ami folyamatosan adagol bizonyos hatóanyagot. De ez csak egy átmeneti helyzet, amely a menopauzával megoldódik, és utána szintén nincs szükség semmilyen kezelésre.”
Olvasd el többi cikkünket is, ahol tájékozódhatsz a mióma kialakulásáról, tüneteiről, diagnosztikájáról és a kezelési módokról!
Hogyan diagnosztizálható a mióma?