„A miómák egyharmada nem okoz semmilyen tünetet, és sok esetben semmilyen kezelés nem szükséges. Viszont előfordul az is, hogy valamilyen módszert mégis alkalmaznunk kell, vagy a páciens panaszainak megszüntetése miatt, vagy azért, mert különben egy komolyabb gondot okoz majd a későbbiekben. Ma már számos megoldás (gyógyszeres, műtéti) áll az orvosok rendelkezésére, hogy kiválasszák a megfelelő terápiát. Sajnos, világszerte sokkal több méheltávolítás történik, holott ez nem feltétlenül szükséges. Illetőleg a nők saját maguk eldönthetik, hogy szeretnének-e ilyen drasztikus megoldáshoz folyamodni. A méhünkre gondoljunk úgy, mint a legnagyobb kincsre! Minden nőnek azt javaslom, hogy ismerje meg a teste, így az egyik legfontosabb szervének a működését!” – tanácsolta Dr. Katona Renáta.
A mióma kapcsán gyakran hallani, hogy egyes típusai megváltoztatja a méh anatómiáját és deformálják a méhet. Dr. Katona Renáta, a FEME szülész-nőgyógyász szakértőjének segítségét kértük abban, hogy megértsük, miért probléma ez, és mi történik pontosan a méhben a mióma hatására.
A mióma – jóindulatú méhizomdaganat – mérete, elhelyezkedése különböző lehet. Ezek valamint a miómák száma is meghatározza azt, hogy milyen panaszokat okoz, milyen kezelés szükséges. Ahhoz, hogy világos és egyértelmű legyen, miért jelent gondot az, hogy bizonyos miómák torzítják a méhet, nem árt néhány lényeges dolgot tudnunk erről a szervről.
Jó tudni – alapvető információk a méhről
A méh, vagy latin szóval uterus, a kismedencében helyezkedik el a húgyhólyag és a végbél között. Körülbelül 7-8 centiméter hosszúságú, 2-3 centiméter vastagságú, 4-5 centiméter szélességű szerv, amelynek a fala leginkább simaizomból áll, és rengeteg ér hálózza be. A méh formáját általában egy „fordított körtéhez” hasonlítják. A méh ürege pedig fordított háromszög alakú, amelynek alsó csúcsa a hüvely felé mutat, a másik két csúcsa a petevezetékekben végződik. A méh felett található a vékonybél és a vastagbél, a méh mögött pedig a végbél. A méh falát a méhnyálkahártya (endometrium) borítja, amit egy redőkkel borított „anyagként” képzeljünk el. Ebbe a nyálkahártyába fog beágyazódni, belesimulni az embrió, a petevezetékben megtermékenyített petesejt. A méh nyálkahártyájának ezenkívül számos más szerepe is van, de így is jól látható, mennyire fontos, hogy ép és egészséges legyen.
A méh eldeformálódása
A miómának több típusát különbözeti meg az orvostudomány. A méh ürege szempontjából 2 fajta miómát érdemes számba venni:
- A szubmukózusnak nevezett mióma az endometrium alatt helyezkedik el, a méh ürege felé domborodik, torzítva ezzel a méhűrt. A miómák csupán 5-10%-a ilyen típusú göb.
- A leggyakoribb az intramurális mióma, amely a méhtest falában húzódik meg, és emiatt szintén megváltoztatja a méh alakját.
A szubmukózus vagy az intramurális mióma bedomborítja a méhet, ennek következtében pedig romlik a méh összehúzódási képessége. A méhösszehúzódás egy normális izomtevékenység, amely során a méh „lelöki” a méhnyálkahártyát. Dr. Katona Renáta elmagyarázta, hogy ilyen természetes izomműködés történik menstruációkor, szüléskor vagy az intim együttlétek ideje alatt is. A probléma akkor van, amikor patológiás, vagyis kóros módon történik a méhnek ez a „mozgása”.
A mióma azzal, hogy „betolakszik a méhbe” egyenetlenné teszi a méhnyálkahártyát is. Tehát az embriónak ebbe a „göröngyös” talajba, a rendellenes összehúzódásokat produkáló méhbe kellene beágyazódnia. Ez viszont egyáltalán nem egyszerű feladat, és a rendellenes beágyazódás következménye lehet a vetélés, koraszülés. Továbbá az erős alhasi görcsök és bő vérzés oka lehet szintén a nem megfelelő állapotú, állagú méhnyálkahártya.