Az egyik legnagyobb krízis lehet az ember életében, ha gyermeket szeretne, viszont természetes úton nem sikerül a fogantatás, és orvosi segítséget kell kérni. A meddőségi kezelés pedig nemcsak testileg, hanem lelkileg és pszichésen is megterhelő.

Dr. Vesztergom Dórával, a FEME nőgyógyász szakértőjével, reproduktív endokrinológussal, meddőségi specialistával beszélgettünk arról, hogy mit tapasztal a praxisa során, melyek a leginkább kihívással teli időszakok, milyen lelki problémákkal kell szembenézniük a pácienseknek a meddőségi kezelés (például tüszőérés-serkentés, lombik, irányított együttlétek, inszemináció) során. A doktornő elmondta, hogy három időszakra lehet bontani a meddőségi kezelés folyamatát: felismerés, kezelés és a kezelés abbahagyása, amennyiben sikertelen volt a terápia.  Ebben a három periódusban pedig különböző nehézséggel kell megbirkózniuk azoknak, akik kisbabát szeretnének. 

Az első szakasz: a felismerés – milyen nehézségekkel kell megküzdeni ekkor?

Dr. Vesztergom Dóra: Úgy vélem, hogy a legnagyobb trauma, a felismerés maga, hogy a baba természetes úton nem fog összejönni, és nem minden úgy történik, ahogy eltervezték, ezért orvosi iránymutatásra, beavatkozásra van szükség. Vagyis nincs más hátra, muszáj felkeresni egy szakembert. Ehhez felül kell kerekednie a párnak az első sokkon, ami nem egy könnyű élethelyzet. Ezután az orvos elkezdi a „kivizsgálást”, diagnosztizálja, mi lehet a meddőség oka, illetőleg elkezdődik a meddőségi konzultáció. Mindez szintén nem egy lelkileg felemelő folyamat… Gyakorlatilag az történik, hogy egy orvos külsősként, idegenként hirtelen belép a pár életébe, az intimszférájukba. A konzultáción részletesen megkérdezzük, hogy mikor szeretkeznek, esetleg van-e valamilyen testi zavar, probléma az együttlétek során, tehát egy hihetetlenül személyes témáról kell őszintén beszélniük. Ráadásul egyénileg és a párnak közösen is túl kell jutni azon, hogy ki a „hibás”, kinél van olyan probléma, ami miatt orvosi megoldásokhoz kellett folyamodniuk. Ez különösen lényeges, ugyanis nem szabad, hogy a későbbiek során előforduljon, hogy valaki önmagát, vagy a párját okolja!

A második szakasz: a meddőségi kezelés ­– mire lehet lelkileg számítani?

Dr. Vesztergom Dóra: A meddőségi kezelés egy folyamat, ami lelkileg és testileg egyaránt megterhelő, ráadásul egy hosszú időtartamról beszélünk, lehet akár 1-3 év is. Az egyértelmű, hogy testileg kimerítő, hiszen például hormonokat kap a páciens, ami hatással van a szervezetre. Erre jó példa, hogy a nők ösztrogén hatására érzékenyebben reagálnak az addig megszokott szituációkra. Továbbá én azt tapasztalom, hogy lelkileg az a nehézség még, hogy meg kell birkózni az erős, ellentétes érzelmekkel, ugyanis a kezelést folyamatos reménykedés, reményvesztettség, kétségbeesés, szorongás, lehangoltság kíséri. Ráadásul rendszeresen, pontosan kell járni a vizsgálatokra, a konzultációra, tehát megváltozik az addig megszokott életritmus. Az illetőnek meg kell küzdenie az életkörülmények, a test változásával, valamint az érzelmi reakciók által kiváltott stresszel is. Ez ugyanúgy vonatkozik a férfi, vagy női páciensekre.

Mindemellett általában elmondható, hogy a nők, ha egyszer elhatározták, hogy szeretnének gyermeket, akkor ezért bármit megtesznek. Betartják az orvos utasításait, utána olvasnak a témának, egyszóval rengetek energiát fektetnek bele a kezelésbe. Természtesen ez férfiakra is vonatkozhat, ám én azt látom, hogy nagy általánosságban, a férfiak hajlamosak hamarabb „elengedi” azt, hogy legyen közös gyerek, és hamarabb megbarátkoznak azzal a gondolattal, hogy lehet, nem fog összejönni; ami nem feltétlenül probléma. Sőt, lehet, hogy jobban tudja támogatni a nőt, leveszi ez a nő válláról a terhet. Továbbá a meddőségi kezelés alatt, a sok változás, a stressz hatására a pár élete fenekestül felfordul – ilyenkor derül ki az, hogy még inkább összekovácsolódnak, vagy már a kezelés közben, esetleg a végén elválnak az útjaik. Ez jól mutatja, hogy a meddőséggel való megbirkózás nemcsak az egyént, hanem a párkapcsolatot is próbára teszi.

Mi történik a harmadik szakaszban, a kezelés végén?

Dr. Vesztergom Dóra: Ez szintén kihívásokkal teli időszak. A legideálisabb eset természetesen az, hogy nem kell már több orvosi beavatkozás, ugyanis megvalósul a teherbeesés, ez pedig egy olyan csoda és olyan eufórikus állapot, amit soha nem fog senki elfelejteni. A legfelemelőbb pillanat számomra az, amikor megmutatom az ultrahangon a babát, ami a pár közös küzdésének és az orvosi támogatásnak az eredménye. Természetesen az is előfordul, hogy több évig tartó meddőségi eljárás után sem lesz gyermek. A meddőséggel diagnosztizált párok 45-50%-ánál ez a helyzet. Egy ponton, az orvossal közösen átbeszélve, a pár meghozza a döntést, hogy felhagynak a próbálkozással. Én úgy vélem, hogy ez már nem annyira traumatikus számukra, hiszen addigra már elfogadják azt a szcenáriót is, hogy nem lesz kisbabájuk. Ha végigmentek az úton, és kaptak lehetőséget arra, mégpedig releváns orvosi alternatívát, hogy növeljék a teherbeesés esélyét, de nem pozitívan alakultak a dolgokat, akkor nem fognak összeomlani. Ráadásul lehet még közös családjuk, hiszen ott van az örökbefogadás lehetősége is, amelyről szintén beszélünk a konzultációkon.

Mi a legideálisabb pszichés hozzáállás a meddőségi kezeléshez?

Dr. Vesztergom Dóra: Fontosnak tartom, hogy a paciensek partnerként kezeljék az orvost és bízzanak benne. Hiszen csak úgy tudunk segíteni, ha minél több információnk van. Amin talán a legtöbb minden múlik – a kezeléseken túl–, hogy a két fél mennyire támogatja egymást és mennyire harmonikus, egészséges életet élnek; a stressz például bizonyosan nem segít. Mindemellett szeretném hangsúlyozni, hogy a meddőség nem betegség! A kezelést pedig érdemes úgy felfogni, mint egy lehetőséget. Nem szabad elkeseredni, meg kell próbálni mindent, esély mindig van!