Ismerjétek meg Andi történetét (45 éves), akit öt évvel ezelőtt diagnosztizáltak miómával. Először még semmi panasza nem volt, nem okozott az életében problémát, de aztán 2019 márciusában mégis meg kellett műteni. Andi őszintén beszélt nekünk arról, mikortól kezdett igazán aggódni, mit tehetett volna másképp, és természetesen a szakértőink is megosztják a jótanácsaikat.

Andi magánéletéről, háttértörténetéről elég annyit tudni, hogy épp túl van 45. életévén, és felső vezetőként, pénzügyi igazgatóként dolgozik egy ismert nagyvállalatnál. Többek között ezért is döntött úgy, hogy őszintén, de a családneve kihagyásával, „arc nélkül” osztja meg velünk a történetét. Andi úgy véli, hogy a nőgyógyászi betegségek még mindig tabunak számítanak a vállalatuknál, ezért nem szeretné, ha a kollégái esetleg „másképp” néznének rá, vagy estleg máshogyan kezelnék. Andinak az elmúlt években nem volt hosszú távú párkapcsolata, viszont volt pár „komolyabb” és „komolytalanabb” férfi az életében. 2014-ben vették észre, hogy miómája van, majd három hónappal ezelőtt került sor a műtétre. A betegségéről azért beszélt nekünk, mert fontosnak tartja, hogy a nők tudatosabbak legyenek az egészségüket illetően.

Az erősebb vérzés is egy tünet!

„Az éves rákszűrésen vette észre ultrahangos vizsgálat során az orvosom, hogy egy másfél centiméteres, úgynevezett egygöbös miómám van. Magánorvoshoz járok, ott minden évben megcsinálják ezt a vizsgálatot a rákszűrés mellett, nem én kértem külön, ugyanis nem éreztem, hogy bármi problémám lenne. Mindig felírtam a menstruációm kezdetét, és azt, hogy mikor múlik el; semmi különösebbet nem tapasztaltam, vagy inkább úgy mondom, nem tűnt fel. Így utólag visszagondolva, talán erősebb volt a havi vérzés, és az egyik hónapban egy héttel később jött meg. Mivel vezető beosztásban dolgozom, mindezt a stressznek tudtam be. Összességében én tünetmentesnek éreztem magam. Az orvos azt mondta, hogy nem kell a miómával semmit csinálni, míg nincs vele baj. A következő évben mentem megint vizsgálatra, addigra két centiméteres volt, de még mindig nem okozott gondot. Majd teljesen elfelejtettem az éves kontrollt, valahogy elrepült az idő, és mikor legközelebb mentem két év múlva, már öt centiméteresre nőtt a mióma” – mesélte Andi.

Dr. Katona Renáta szülész-nőgyógyász felhívta a figyelmet arra, hogy ha valaki erősebb vérzést tapasztal, forduljon orvoshoz, hiszen ez egy tünet, és komolyan kell venni, meg kell nézni, mi állhat a háttérben. Vagyis, ha a menzesz alatt több tampont, vagy betét használunk el a megszokottnál, akkor már nem a „normális” módon zajlik a menstruációnk. Ugyanez igaz a menstruációs ciklus kezdetére is: pár nap csúszás még belefér, de egy hét már nem, ezért bátran menjünk el a nőgyógyászunkhoz! Természetesen előfordul, hogy stressz hatására felborul a ciklus, de nem szabad erre fogni egyből, hiszen a mai világunkban gyakori, hogy stresszes szituációba kerülünk.

Amikor nem esik jól a szeretkezés

„Amikor megállapította az orvosom, hogy öt centiméteres a miómám, nem igazán törődtem vele. Elbagatellizáltam, mert nem okozott problémát, és nem akartam vele foglalkozni. Nem is akartam megoldani, valahogy azt hittem, elmúlik. Persze egy idő után jöttek a tünetek. Például, állandóan pisilnem kellett, illetve sokszor azt éreztem, hogy el kell mennem ’nagyvécére’, de mégsem történt semmi…. De még ekkor sem vettem komolyan. Tudod, ezek a panaszok lassan az életed részévé válnak, és valahogy megszokod. Mint amikor elhízol: időközben észre sem veszed, hogy egy-egy kiló feljön… Akkor ijedtem meg először, amikor nem ment a szex. Pontosabban az történt, hogy semmit nem éreztem, mintha le lettem volna tompítva. Egyáltalán nem tudtam olyan szabadon élvezni a szeretkezéseket, így frusztrálóvá vált az egész. Igaz ugyan, hogy egy pózt találtam, amiben el tudtam élvezni, mégis zavart, hogy nem úgy működöm ezen a téren, ahogy addig; így egy idő után már nem ’erőltettem’….” – mesélte Andi.

Dr. Csereklye Andrea szexuálterapeuta azt tanácsolja ilyen esetben, hogy semmiképp ne hagyjuk abba a szexet, az „ne kerüljön a kispadra”. Ugyanis több olyan pozitúrát is lehet találni, ahol a szexben örömünket lelhetjük, továbbá nem kell feltétlenül behatolásban gondolkodni: a hosszú előjátékok, simogatások, ölelések, a csókolózás ugyanúgy a szex részei. A szakember szerint, ha lemondunk az együttlétekről, annak romboló hatása van az életünkre.

Egyhónapos vérzés

Andi elmesélte, hogy bár a szexben nagyon zavarta a panasza, de ettől még „ment tovább az élet”, még mindig nem akart megoldást találni a betegségére. Viszont 2018 decemberében elkezdett vérezni, ami egy hónapig tartott, ez pedig már az életének minden területét negatívan érintette.

„Én csak úgy hívtam azt az időszakot, hogy mészárszék. Folyamatosan véreztem. Nem lehet elmondani, mennyire rossz. Nem tudtam, milyen ruhát vegyek fel, mit vigyek magammal: csere ruhákat, sok betétet kellett elpakolnom. Nem tudtam eltervezni az esti programot, csinosabban felöltözni sem lehetett, egyszóval ’Rémálom utca’. A munkámra, a magánéletemre, a hobbijaimra, baráti kapcsolataimra, egyszóval mindenre kihatott. Ebben az időszakban mentem vissza az orvosomhoz, és mondtam neki, hogy most már azt csinál velem, amit akar, csak szüntesse meg a vérzést!”

Járjunk körbe minden lehetőséget!

2019 márciusában végeztek laparoszkópiás műtétet Andinál, aki – miután rákérdeztünk– elmondta, hogy a gyógyszeres kezelés egyáltalán nem jött szóba, nem beszéltek erről az orvosával. Bár Andi olvasott cikkeket a gyógyszeres megoldásokról, de maga sem tudja miért, nem kérdezett rá.

Dr. Katona Renáta azt javasolja, hogy minden esetben konzultáljunk az orvosunkkal, és ha esetleg valaki elbizonytalanodna, kérhet bátran másodvéleményt is. Van, akinek a gyógyszeres kezelés megoldhatja problémáját, segítséget nyújthat; van, akinek műtéti beavatkozásra van szüksége. Mindenesetre érdemes, fontos átbeszélni minden lehetőséget a nőgyógyász szakorvossal.

Andit a műtét utáni időszakban leginkább az viselte meg, hogy pár napig nem tudott mozogni, például lépcsőzni, ezért egy hétre a szüleihez költözött, ahol ágyban fekve regenerálódott. Valamint, az élete része a sport, a rendszeres mozgás, és azt is hanyagolnia kellett közel három hónapig. Ennél komolyabb baj, hogy az egy hónapos vérzés miatt vérszegénnyé vált:

„Azt sajnálom csak, hogy nem törődtem jobban magammal, mert annyira elvesztem a munkámban, hogy saját magamra nem maradt időm, így nem foglalkoztam eléggé a betegségemmel. A vérszegénység miatt, jelenleg az a legnagyobb kihívás, hogy minden visszaálljon a régi kerékvágásba. Ugyanis az addig megszokott életritmusomat nem bírja a testem, nem bírom energiával, szóval most ez az újabb betegség van porondon…”