A gyermekvárás talán az egyik legszebb időszak az életünkben. Óvnak és szeretgetnek minket, jobban figyelnek ránk, de fontos ilyenkor is egy egészséges egyensúlyt tartanunk. Különösen figyelnünk kell az étkezésünkre és a mozgásunkra. Viszont kerülnünk kell a szélsőségeket és észre kell vegyük testünk és magzatunk jelzéseit is. Dr. Katona Renáta szülész-nőgyógyász, FEME alapító útmutatásait követve megtalálhatjuk a testünknek és lelkünknek a jó egyensúlyt.

Megannyi tévhit lengi körül a várandósságot. Ilyen lehet például, hogy két ember helyett kell ennünk, mégpedig azt, ami jól esik, hiszen ilyenkor nem a plusz súly számít. Vagy a másik véglet, hogy nagyon figyeljünk oda magunkra, és extrém diétákkal őrizzük meg a formánkat, mert a túlsúly csak kockázat. Nem is beszélve arról, hogy hogyan nézünk majd ki. Esetleg, hogy árthat minden mozgás, hiszen a babát veszélyezteti, ha kifáradunk, vagy intenzív fizikai erőkifejtést végzünk. Vagy ennek ellenkezője: kell a folyamatos edzés, hogy fittek maradjunk, és ne rakódjanak le felesleges kilók. Nézzük meg inkább, mi lehet az arany középút.

„Tudományos tény, hogy a kismamának csupán 300 kalóriával kell többet bevinnie a szervezetébe ahhoz, hogy a baba ellátása tökéletes legyen – mondja a doktornő. – Nem a mennyiség, hanem a bevitt anyagok minősége a központi kérdés. De a megfelelő minőség biztosítása bizony nem egyszerű feladat. Nincs terhesség hízás nélkül. Az azonban nem mindegy, hogy mennyit hízunk. A baba, a méhszövet megnövekedett mennyisége, a magzatvíz, a placenta mind-mind többletsúlyt jelentenek. Összesen azonban nem kell többre gondolni, mint 7-10 kilogramm plusz. Tehát a terhesség alatt mondjuk 20 kilót hízni se nem normális, se nem egészséges”. Dr. Katona Renáta szerint arra kell figyelnünk, hogy ne csak nekünk, hanem a babának is jó legyen az, amit teszünk. „Fontos persze, hogy ne essünk depresszióba, ha a testünk átalakul, ne akarjuk lerövidíteni a várandósságot, mert akkor a hasunk szebb marad, vagy ne alkalmazzunk extrém diétát, ne eddzük túl magunkat, mert akkor szebbek maradunk. Persze kell a sport, viszont fontos, hogy tudjuk, mi az, ami még jó, és mi az, ami már ártalmas. Nyilván ne most kezdjünk bele egy maratonba, vagy ha eddig nem sportoltunk, csak a testsúlyunk megőrzése miatt ne rohanjunk az edzőterembe. Ügyelni kell arra, hogy a várandósság előrehaladtával a tüdőkapacitásunk csökken, a baba ugyanis helyet foglal, így hamarabb kialakul a légszomj. Kerüljük az ütközéssel, eséssel, ütéssel járó mozgásokat, így a küzdősportokat, a síelést, lovaglást, labdajátékokat, vagy a súlyzós edzéseket. Kimondottan jó viszont a kocogás, a séta, az úszás, a hát- és gerinctorna. A várandósság alatt ugyanis egyre inkább felveszünk egy kényelmesebb testtartást, ami nagy terhet jelenthet a gerinc alsó szakaszának, ezt pedig gerincet erősítő mozgással lehet ellensúlyozni. Jó a kismama torna, ami felkészít a légzésre, a fájdalomra és a szülésre is”—folytatja a doktornő, aki szerint a masszázs legalább ilyen körültekintést igényel. A deréknak és a vállnak kimondottan jót tesz a masszázs, viszont nagyon ügyelni kell arra, hogy csakis szakértő kezekre bízzuk magunkat. Tilos a nyirokmasszázs, illetve a lábon is vannak olyan pontok, amelyekkel akár méhösszehúzódást is elő lehet idézni.

A megfelelő mozgás mellett azt is érdemes meggondolnunk, hogy meddig jó, ha munkában maradunk. „Ez nemcsak egyén, hanem munkakör függő is. Alapvetően van három ágazat, aminél azonnal táppénzre kell menni. Ilyen, ha vegyszerekkel vagy sugárzó anyagokkal dolgozunk, ha éjszakai munkát végzünk, például ügyelünk, illetve ha nagy súlyokat kell emelnünk. Ezek nem férnek meg a várandóssággal. Minden más esetben éreznünk kell, hogy mit bírunk. Önmagában a kismama lét nem kell, hogy elvegyen minket a munkától, de ilyenkor fontos figyelnünk arra, hogy valójában mit bírunk”—ad tanácsokat a szakember, aki még egy számára nagyon is bosszantó tévhitet is eloszlat, mégpedig a dohányzással kapcsolatban. „Olyan, hogy dohányzó kismama nem szabadna, hogy legyen. Én, ha megérzem valakin, aki a rendelőbe belép, azonnal azt mondom: nekem ilyen kismamám nincs. Óriási tévedés, hogy egy-két szál megengedett, mert egy korábbi láncdohányosnál az a stressz, hogy nem cigizhet, nagyobb kárt okoz, minthogy néhányszor rágyújtson. Nem. Egy magzatnak minden leszívott füst kárt okoz, és a kismama, meg persze én is felelősséggel tartozunk érte. Ezt viszont nem vállalhatjuk, ha kockáztatjuk az egészségét”—mondja határozottan Renáta.