Elementáris vonzódás, akár az első pillanatban kialakuló, ellenállhatatlan érzés. Eleve elrendeltetés, szerelem vagy csupán az érzékeink, ösztöneink, hormonjaink illúziója? Illúzió vagy valóság? Akár egy illat, egy hang, vagy egy érintés is kiválthatja az érzést, viszont a szakemberek szerint ez nem feltétlenül jelent végzetes vonzódást. Dr. Csereklye Andrea szexuálterapeuta szerint ebben nagy szerepe van az ösztöneinknek, viszont nagyon egyénfüggő, ki mennyire hallgat, észleli egyáltalán teste jelzéseit, ami nem is biztos, hogy hosszú távú kapcsolatot is ígér.

„Megláttam, és azonnal éreztem, hogy minden porcikámmal vonzódom hozzá.” „Megéreztem az illatát és legszívesebben a bőre alá bújtam volna.” „Elmentünk egymás mellett és mintha villámcsapás ért volna.” Mondatok, érzések, gondolatok, amiket nem csak a szerelmes regényekben olvashatunk, hanem sokszor hallhatjuk, vagy személyesen is megélhetjük. De vajon mi ez? A szerelem egyértelmű jelzése, testi vonzalom vagy csupán egy illúzió?

„Működik a kémia – ez a már elcsépelt közhely, amit én személy szerint nem is nagyon szeretek. Tény viszont, hogy van a feromon nevű kémiai anyag, ami tagadhatatlanul szerepet játszik a vágyak kialakulásában. Teljesen ösztönös dolog – mint az állatvilágban – hogy akinek megérezzük az illatát, azonnal dekódoljuk. A férfiaknál sokkal inkább a látvány, a nőknél a hang és a férfiasság az, ami bekapcsolja a „gombot”. A nők a leendő apát érzik vagy látják maguk előtt egy férfiban, akár a hangjukba is bele tudnak szeretni, míg a férfiak azt látják, hogy a nők milyenek lesznek az ágyban. Mindez viszont veszélyes, mert fel tudjuk ruházni a másikat olyan dolgokkal, amit csak képzelünk. Vagyis igenis van ilyen hormonhatás, de ez nem feltételezi a szerelmet. Egy ideig biztosan elviszi a kapcsolatot a szex, de idővel fel is kell kelnünk az ágyból. Ugyan minden személyiségfüggő, van, akit ez kielégít, de alapvetően a testi vonzalom nem teljesít ki egyetlen kapcsolatot sem” —mondja a szakember.

Az idegrendszerrel foglalkozó kutatók szerint nincs itt semmiféle misztikum vagy eleve elrendeltetés, a szerelmet pedig sem beképzelni, sem kreálni nem lehet: mindez leginkább a hormonok játéka. A hivatalos tudományos megközelítés szerint a szerelem három különböző érzésből tevődik össze: része a nemi vágy, a lángoló, romantikus érzelmek és a szeretett személyhez való kiegyensúlyozott kötődés. Az agyban három különböző idegi hálózat köthető ezekhez az érzésekhez, amelyek működésüktől függően a három érzelem bármilyen kombinációját képesek létrehozni. Akik romantikus érzelmeket táplálnak valaki iránt, azok figyelme általában egyetlen személyre szűkül le, és nemcsak hogy kívánják a másikat, de sokszor már-már megszállottan vágynak rá. Ha pedig mégsem sikerül meghódítaniuk szívük választottját, az érzés gyakran csak fokozódik: az agyban ilyenkor megnő a dopamin nevű idegi ingerületátvivő anyag szintje, ami a jutalomérzet kialakításában játszik kulcsszerepet. A romantikus szerelem a téma kutatói szerint erősebb, mint a szexuális vágy: nem is annyira érzelemről van szó, hanem inkább késztetésről. A harmadik idegi hálózat a kötődés, a nyugalom és a biztonság érzetének kialakításáért felelős. Ezek az érzések a vazopresszin és az oxitocin nevű hormonok termelődésével függnek össze: feltehetően ugyanez a két hormon váltja ki a békesség és az összetartozás érzését is, amelyet szeretkezés után éreznek a párok, de az oxitocin szintje annak hatására is megnő, ha kézen fogva sétálunk párunkkal, vagy csak mélyen a szemébe nézünk. Ahogy már bizonyított tény az is, hogy a szerelem vak. Az agy teljesen beszűkül, és nem a valóságot látjuk. A kutatók korábban felfedezték, hogy az agy egyes részei inaktívvá válnak, ha igazán szerelmesek vagyunk: ez igaz például azokra az agyterületekre, amelyek működése a negatív érzelmekkel, a tervezéssel, viszonyaink kritikus megítélésével és az emberek megbízhatóságának megbecslésével állnak kapcsolatban. Ez az állapot egy, de akár két és fél évig is fennállhat. Ez fajfenntartás szempontjából alapvető funkcióval bír a kutatók szerint, ha ugyanis egyből észrevennénk partnerünk hibáit, kevésbé lennénk hajlamosak a hosszú távú kapcsolatok kialakítására, amelyből végül gyermekeink születnek. Rossz hír viszont, hogy az intenzív, elképesztő erejű érzés nem tart örökké: nem véletlen, hiszen ez az anyagcsere szempontjából nagy megterhelést jelent a szervezet számára. Nem volna optimális, ha például húsz évet töltenénk el ebben az állapotban, hiszen előfordulhat, hogy érzelmeink intenzitása miatt egy darabig nem eszünk és nem is alszunk rendesen, nem tudunk megfelelően koncentrálni a teendőinkre, hangulatunk pedig szélsőségesen ingadozik.