Szégyenérzet, testi fájdalom, megannyi oka van, hogy a nők döntő többsége lemond az együttlétről, ha valamilyen nőgyógyászati problémája, betegsége van. Pedig nem kellene. Dr. Csereklye Andrea szexuálterapeuta ad gyakorlati tanácsokat és biztat mindenkit arra, hogy ne hanyagolja el párját és a testi örömöket, akkor sem, ha valamilyen egészségügyi problémája van.

„Elsőként fontos tisztázni, hogy jó, vagy rosszindulatú-e a betegség. Utóbbi esetében mindenképp onkopszichológus segítségére van szükség. Amikor viszont más ok van, mondjuk egy esetleges vérzészavar vagy fájdalmas együttlét háttérben, az első reakció mindig az ijedtség, aztán a halogatás. Nehezen megyünk szakemberhez, közben a párunk is aggódik, fél, hogy bármilyen közeledéssel bánt bennünket, fájdalmat okoz. Ingerültek vagyunk, tényleg lehetnek valós fájdalmaink, ennek elsődleges következménye pedig, hogy a szex a kispadra kerül. Pl. egy mióma esetében a menstruációs vérzés gyakran nagy mennyiségű lehet, a vérzés ideje is kitolódhat. Vannak olyan problémák is, ahol folyamatosak a panaszok”—mondja dr. Csereklye Andrea, szexuálterapeuta, aki szerint mindig van megoldás, egy kapcsolatban pedig nem szabad lemondanunk az együttlétekről, mert az óhatatlanul romboló. „Többféle oka is lehet annak, ha hárítjuk a szexet. Lehetnek külső okok is, mondjuk műtéti heg, mellünk megereszkedése, illetve konkrét fizikális problémák. Van, hogy ez nem is egy átmeneti állapot, kénytelenek vagyunk együtt élni velük. A férfiakat viszont nem szabad elhanyagolni. Fokozatosan kell felépíteni, hogy a nő újra nőnek érezze magát, nyitott legyen és befogadó. Fontos, hogy ne azt éljük meg, hogy muszáj a párunkat kielégíteni, hanem türelemmel olyan módját kell keresni az együttléteknek, ami mindkettőnknek örömet okoz. Kezdetben, főleg friss műtét után, nem is feltétlenül kell, hogy behatolás legyen a szex vége. Lépésről lépésre meg kell találni a módját, hogy se szégyenérzetünk ne legyen, se fájdalmunk, ehhez pedig sokszor új utakat, pózokat kell találnunk. Hosszabb előjátékra van szükség, hogy a nő lelke és teste is felkészüljön. Kell, hogy tiszteletbe tartsuk egymás igényeit és természetesen a határait is. Könnyen lehet, hogy szükségünk lesz, mondjuk egy vizsgálat, beavatkozás után egy-két nap egyedüllétre, vagy lehet, hogy csak kis simogatásra, vagy apró figyelmességekre vágyunk. A legfontosabb, hogy merjük elmondani azt, hogy mire vágyunk, mert csakis ez hoz minket egymáshoz újra közel. Ne a kétségbeesés hatalmasodjon el rajtunk, törődjünk a férfiakkal, ne fordítsuk el őket se testileg, se lelkileg. Ha korábban jól működött a kapcsolat, építsük vissza. Nyilván ez nem könnyű, hiszen az a nő, aki eddig maximálisan helytállt, a gyerekeket ellátta, mindenkire gondja volt, most kiderült, hogy neki van baja. Merjenek kérdezni, hogy a szexuális együttlét ugyanolyan élvezetes vagy még akár jobb is legyen”— ad konkrét tanácsokat a szakember.