A mióma kezelésére számos megoldás létezik, néha a méh teljes eltávolítására kerül sor. Ez történt Anikóval is, aki most megosztotta a FEME-közösséggel a tapasztalatait.
A mióma méhizom jóindulatú daganata, amely a fogamzásképes korú nők közel negyedét érinti és leggyakrabban a 35. életév után alakul ki. A mióma lehet tünetmenetes is, de a leggyakoribb tünetek között szerepel az alhasi fájdalom, a rendellenes vérzés, a gyakori vizelési inger és az emésztési problémák. Továbbá, a mióma okozhat termékenységi gondokat, meddőséget, vetélést és vérszegénységet is. A mióma által kiváltott tüneteket számos tényező befolyásolja egyszerre: a mióma mérete, darabszáma, elhelyezkedése, típusa; valamint az, hogy bizonyos típusú mióma a méhüreg vagy a hasüreg felé nő. Mindezeket figyelembevételével dönt az orvos és a beteg arról, hogy a gyógyszeres kezelés, a mióma eltávolítása vagy a méh teljes eltávolítása a legadekvátabb kezelés. Számos esetben nincs szükség semmilyen beavatkozásra, viszont mindenképp indokolt a rendszeres kontrollvizsgálat, ahol az orvos figyelemmel kíséri az esetleges változásokat.
A FEME egy olyan gyógyult miómás beteggel beszélgetett, akinél műtéti beavatkozásra, a méh teljes eltávolítására volt szükség. Anikó életéről, hátteréről elég jelen esetben annyit tudni, hogy negyven éves elmúlt; két felnőtt gyermeke van; és a férjével él együtt, aki mindvégig aggódott érte, és támogatta őt mindenben.
Hogyan és mikor derült ki, hogy miómád van?
Anikó: „Minden évben elmentem az éves nőgyógyászati rákszűrésre, ahol ultrahangot is kértem a vizsgálat során. Az egyik ilyen alkalommal, két-három éve, fedeztek fel egy miómát. A mióma nem okozott semmilyen tünetet, ezért nem kellett kezelni, csak kontrollvizsgálatra járni. Az egyik ilyen kontrollon, tavaly februárban mondta a nőgyógyászom, hogy a mióma folyamatosan nő, és most már problémát fog okozni, ezért már kezelni kell.”
A kezelések ellenére sajnos erősödtek a tünetek, és a miómák száma is nőtt, ezért orvosi javallatra méheltávolításra került sor.
Mennyire viselt meg a műtét?
Anikó: „A műtéttől nem féltem, kórházban nem szerettem volna feküdni. Utólag azt mondom, hogy egyáltalán nem volt vészes. Mindenki korrekten viselkedett velem, az orvosom mindennap megvizsgált. Amikor az altatásból felébredtem, fájt a műtéti heg, de utána az is elmúlt. Mivel van két gyermekem, és már nem szeretnék többet, így az, hogy már nem tudok szülni, nem foglalkoztat. Nem hiszem azt sem, hogy ez a nőiességemre bármilyen hatással lett volna a műtét: én tudom, hogy nem veszítettem el a nőiességem. Továbbá, a petefészkemet nem vették ki, ezért hormonális változásokkal sem kell küzdenem. Őszintén szólva, a műtét után megkönnyebbültem, mert egy éven át rettenetes gyötrelmet okozott a mióma. Most már testileg és pszichésen is teljesen rendben vagyok. Örülök annak, hogy már nincs semmi bajom, és vége van egy pokoli időszaknak.”
Mennyi ideig tartott a regenerálódás?
Anikó: „Egy hetet töltöttem a kórházban, utána öt hétig voltam otthon, és már első hét után dolgoztam. Bemenni az irodába nem tudtam volna, mert feküdni kellett, pontosabban egy ülő-fekvő pozícióból intéztem a munkám. A munkatársaim, a főnökeim bíztattak, hogy pihenjek, ne foglalkozzak a céges ügyekkel, de nem voltam rosszul, és nagyon szerettem volna dolgozni. Szerencsére olyan munkám van, amit otthonról, laptopról is meg tudok oldani. Ami zavart egy kicsit esztétikai szempontból, az a műtéti heg: a bikinivonal alatt látszik egy húsz centiméteres csík, a műtét nyoma, ami kissé nehezen gyógyul, de már elkezdett halványulni, szóval már efelől is megnyugodtam. Igazából senki nem látja, hiszen a strandon is eltakarja a bikini, szóval ennek a hegnek a létezése a kettőnk titka a férjemmel.”
Mi a te történeted tanulsága, mit tanácsolnál másoknak, akik érintetettek a miómában?
Anikó: „Én úgy láttam, hogy minden eset teljesen egyedi. Megmutatták nekem számítógépen, hogy hol helyezkednek el a miómáim, milyen típusúak, amit tudtak, elmagyaráztak. Az biztos, hogy egy orvos nem elég. Szerintem jó, ha kérünk még egy szakvéleményt. Nem azért, mert az adott nőgyógyász nem megfelelő; hanem mert lehet, hogy nem a mióma a szakterülete, vagy más jobban diagnosztizál stb. Illetve, időben kell tájékozódni! Az is biztos, hogy muszáj eljárni az éves nőgyógyászi rákszűrésre és kérni kell ultrahangot. Pszichés oldalról nézve pedig, azt tudnám mondani, hogy nem szabad rátekeredni valamilyen negatív gondolatra; muszáj elfogadni, ami történt, még ha nem is így tervezte az ember.”
Anikó története kapcsán Dr. Katona Renáta a FEME szülész-nőgyógyász szakértője felhívta a figyelmet a tájékozódás, a mérlegelés és a döntés folyamatának fontosságára. Elmondta, hogy a betegeknek fel kell térképezniük az összes lehetséges alternatívát, valamint tudatában kell lenniük minden kezelési mód következményeivel, kockázataival. Mindennek ismerétben kell mérlegelni, ugyanis a legvégső döntést mindig a beteg hozza meg. A FEME küldetése is az, hogy őszinte történeteken keresztül és hiteles információkkal segítse többek között a mióma betegeket is.
Olvasd el a FEME miómával kapcsolatos cikkeit:
https://feme.hu/index.php/a-noi-egeszsegrol/25-sokakat-erint-megis-kevesen-kernek-orvosi-segitseget
https://feme.hu/index.php/a-noi-egeszsegrol/85-erthetoen-a-miomarol
https://feme.hu/index.php/a-noi-egeszsegrol/46-mioma-kell-e-muteni