Dr. Klein Éva világhírű magyar rákkutató, világszemléletével és a munkásságával bebizonyította, hogy érdemes tanulni, dolgozni, aktívnak maradni egy egész életen át. Felfedezéseinek köszönhetően új kutatási irányok, tudományos központok jöttek létre.
„Egy bizonyos balanszot ad az életemnek az, hogy tudománnyal foglalkozom. Két okból. Az egyik, hogy mindenütt otthon vagyok. A másik, hogy mindig azt hiszem, hogy amit csinálok, annak van jelentősége. Mert akármilyen kicsit is hozzárak az ember a tudományhoz, annak van jelentősége” – nyilatkozta dr. Klein Éva 2015-ben.
Élete – hogyan vezetett az egyik dolog a másikhoz?
Dr. Klein Éva, leánykori nevén Fischer Éva 1925-ben született Budapesten, a Pál utcában egy polgári, zsidó családban. Világszerte elismert sejtbiológus, immunológus, virológus, rákkutató, a biológiai kutatások egyik legmeghatározóbb személyisége. Jelenleg Svédországban él, 96 éves. Aktív életszakaszában a legfőbb kutatási területét a rákos megbetegedések, a daganatok által kiválasztott immunválaszok jelentették.
Zsidó származása miatt, Magyarország német megszállása alatt rejtőzködni kényszerült. Leginkább barátok, ismerősök segítségével élte túl a vészterhes időszakot, valamint Szirma Sándor professzornak is sokat köszönhet, aki a Pázmány Péter Orvostudományi Egyetem Szövettani Intézetében bújtatta el. A háború után, 1945-ben a Szegedi Tudományegyetem orvosi karán kezdte el a tanulmányait, majd abbahagyta, mert színésznő szeretett volna lenni. Egy kis idő elteltével, meggondolta magát és ismét beiratkozott az orvosira, ezúttal a Pázmány Péter Tudományegyetemre.
Későbbi férjével, dr. Klein György sejtbiológussal a Balatonnál ismerkedett meg egy Pázmány egyetemi kutatócsoport által. A társaság egy romos villában töltötte az idejét, ahol három szék volt csupán, holott ők hatan voltak. Ezért, egy hosszú deszkát fektettek le egy-egy székre, hogy azon két ember tudjon ülni. Az élet úgy hozta, hogy kettejüknek kellett osztoznia egy széken és folyamatosan egyensúlyozni a deszkán. Saját bevallásuk szerint, néhány óra elteltével az ismeretségük szenvedéllyé alakult. Csupán nyolc napot töltöttek a Balatonnál, ezután dr. Klein György Stockholmba utazott, ugyanis ösztöndíjat kapott a stockholmi Karolinska Intézettől, és a tumorbiológiai osztály kutatója lett. Mikor pár hónapra rá hazalátogatott, egyből összeházasodtak: dr. Klein Éva ekkor huszonkét éves volt. Házasságkötésük után mindketten Svédországba emigráltak, és dr. Klein György haláláig (2016) együtt éltek, együtt dolgoztak. Három gyermekük született, egy fiú és két lány.
Tudományos eredmények
Dr. Klein György és dr. Klein Éva közösen dolgozott a stockholmi intézetben, közös munkájuknak és erőfeszítéseiknek köszönhető a daganatos betegségek során létrejövő sejtkárosító folyamatok feltérképezésében elért eredményeik. A sejtek rosszindulatú elváltozásait, a daganatképződést tanulmányozták, a vírusok daganatképző tevékenységét vizsgálták. Együtt fedezték fel, hogy az Epstein–Barr-vírus (a herpeszvírusok családjába tartozó vírus) a nyirokrendszer daganatos betegségét okozhatja. Továbbá vizsgálták a Burkitt-limfómát (rosszindulatú daganatos betegség) és leírták, bizonyították azt a folyamatot, amely során kialakulnak a daganatok. Mindezek a kutatások hatalmas mértékben hozzájárultak a daganatos betegségek megértéséhez és kezeléséhez.
Dr. Gergely János immunológus fogalmazta meg, milyen óriási hatással bírt a Klein-házaspár a világra. Ekképpen írt róluk, amikor 2005-ben tudományos konferenciát rendeztek a tiszteletükre Budapesten és Stockholmban: „A szervezők … igyekeztek bemutatni korunk e két nagy biológusának hihetetlen kisugárzását és vonzerejét, a tudományos életben szokatlan önzetlenségét, ötletáradatát, mellyel fiatal és tapasztalt kutatók munkásságát közvetlenül vagy közvetve irányították, befolyásolták. Nyitottságukat, befogadókészségüket, amelynek eredményeként a világ minden részéből odasereglő fiatal tehetségeknek adtak a szó legnemesebb értelmében otthont, tanították, irányították, nevelték őket. Megszámolni sem könnyű, hogy hány magyar kutató neve szerepel a tőlük kikerült közleményekben, és hány hazai tudós mond Klein Györgynek (G.), Évának (É.), vagy mindkettőjüknek köszönetet azért, mert lehetővé tette, segítette, irányította, kritizálta munkájukat. Eközben nemcsak egy világviszonylatban kiemelkedő tudományos központot teremtettek meg, hanem új kutatási irányokat indítottak el.”
A magyar irodalomi hagyomány ápolása
A házaspár nemcsak természettudománnyal, hanem irodalommal is foglalkozott. Dr. Klein Györgynek jó pár esszéje és fordítása jelent meg; dr. Klein Éva pedig számos verset fordított svéd nyelvre, többek között József Attila, Radnóti Miklós, Kosztolányi Dezső és Kányádi Sándor műveit.
Elismerések
Dr. Klein Éva a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, a Magyar Mikrobiológiai Társaság, a Magyar Immunológia Társaság, az Izraeli Immunológiai Társaság, a Svéd Rákkutatási Tanács, valamint a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1986-tól 1993-ig az orvosi és fiziológiai Nobel-díj-bizottság tagja is volt.
1960-ban Klein Györggyel megosztva megkapta a Bertha Goldblatt Teplitz-díjat, 1975-ben a New York-i Rákkutató Intézet Tumorimmunológiai Díját, 1978-ban Björken-díjat, 1983-ban pedig Erik Fernström-díjat. Továbbá, a Nebraskai Egyetem és az Ohiói Állami Egyetem díszdoktora.
Forrás:
MTA-Klein György és Éva 80 évesek