„Az ember nem egy két lábon járó nemi szerv”
Lux Elvira neve talán mindenkinek ismerősen cseng, hiszen korunk egyik legmeghatározóbb alakja volt, akit számtalanszor láthattuk nyilatkozni a szexualitás kapcsán. Az egészséges szexuális életet, a párok stabil érzelmi-szexuális viszonyát és a szexuális kultúra fejlesztését hirdette, valamint élete nagy részét a pszichés meddőség kutatásának szentelte.
Lux Elvira szexuálpszichológus, klinikai szakpszichológus 1929. január 2-án született egy ózdi bányatelepen; az elemi iskolát Járdaházán, a középiskolát Egerben végezte el az Angolkisasszonyoknál. Amikor az édesanyja Pozsonyban tartózkodott, Budapestre szökött egy teherautón azért, hogy elkezdhesse az orvosi egyetemet és orvos válhasson belőle. 1947-ben iratkozott be a Semmelweis Egyetem jogelődjének számító orvosi egyetemre. Lux Elvira nehezen bírta az évfolyamtársai között uralkodó „primitívséget”, tanulmányaira nem fordított elég figyelmet és négy év után kirúgták az egyetemről.
Mindezek ellenére, az egyetemi évek igencsak meghatározóak voltak számára, ugyanis belecsöppent az egyetemi értelmiségi elitbe, és napokat töltött inspiráló beszélgetésekkel az akkori Darling presszóban a Múzeum körúton. Olyan emberekkel találkozott, mint Hernádi Gyula, Nemes Nagy Ágnes, Mándy Iván, Jancsó Miklós, Lator László, Lengyel Balázs. Ez a baráti társaság és a vitákkal járó gondolati frissesség ösztönözte arra, hogy új, más szemszögből értelmezze a világot.
Az ember lénye érdekelte
Az orvosi után férjhez ment Kohler Gyula gépészmérnökhöz, közgazdászhoz, akitől egy lánya született. Szentágothai János (Kossuth-díjas anatómus, agykutató, egyetemi tanár) tanítványaként kezdett el dolgozni, és az agykutatással kapcsolatos munkáiban segédkezett; de nem érezte magát a helyén, ezért más hivatás után nézett: „Valami belső késztetést éreztem: mással, nem az aggyal, mint szervvel, hanem ami az ember agyában honol, a lényével, a pszichéjével kellene foglalkoznom” – nyilatkozta Lux Elvira a Hegyvidék Újságnak.
Ezért, 35 éves korában elkezdte, majd sikeresen el is végezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem pszichológia szakát. 1969-től a Semmelweis Orvostudomány Egyetem Nőgyógyászati és Szülészeti Klinikán alkalmazták pszichológusként nőgyógyászati esetek megoldásában. Ez azért volt hatalmas „ügy”, ugyanis addig „nem volt még példa rá, hogy pszichológust alkalmazzanak a pszichoszomatikus, szervi tüneteket, alapvetően nőgyógyászi eseteket megoldó klinikán.”
A nőgyógyászati betegségek pszichés okai mellett, a női szexualitást, a párkapcsolatban kialakuló szexuális és érzelmi viszonyulást vizsgálta. Lux Elvira úgy vélekedett, a terápiás kezelések során elsősorban az a legfontosabb, hogy meg kell hallgatni a betegeket, aztán jól kell tudni kérdezni. Ez az egyszerű két lépés pedig elvezet ahhoz, hogy teljes mértékben megnyíljon az illető. Az adott betegség pszichés háttérokaira ennek a folyamatnak az eredményeként lehet rálátni, így lehet gyógyítani a beteget.
Egészséges, kulturált szexuális élet
Lux Elvira többször hangsúlyozta, hogy a „szeretet az élet alapelve, létszükségletünk. Azért élünk, mert szerettek minket és addig élünk, amíg szeretni tudunk.” A szerelemmel megélt szexuális életet tartotta követendő példának, ugyanakkor azt is hirdette, hogy „a szexuális élet hétköznapjait csakúgy el kell fogadnunk, mint az élet egyéb hétköznapjait. A szexualitásnak sem kisebb, sem nagyobb jelentőséget nem tanácsos tulajdonítani, mint amennyi megilleti. Hozzátartozik életünkhöz, és a törekvés arra kell, hogy irányuljon, hogy valóban mindkét fél számára örömtelivé váljék.”
Többször felhívta a közvélemény és a döntőshozók figyelmét arra, hogy Magyarországon a szexuális kultúra alacsony színvonalú, és kereskedelmi televíziós műsorok (például a valóságshowk) „megbecstelenítik” a szexet. Ahogy Lux Elvira fogalmazott „az ember nem egy két lábon járó nemi szerv”. Fontos tehát beszélni a szexuális kultúráról és kötelességünk fejleszteni azt. „Erkölcsi és érzelmi fogyatékos világunkban a felnőttek felelőssége óriási a jövendő generációk érzelmi, szexuális és morális életének meghatározásában.”
Élete utolsó évtizedében leginkább a pszichés alapokon nyugvó meddőséggel foglalkozott. Vagyis, azoknak a pároknak tartott terápiát, akik bár fizikailag teljesen egészségesek voltak, mégsem jött össze a baba. Az anyaság pszichés elutasítása, a háttérben meghúzódó lelki akadályok érdekelték elsősorban, és az, hogyan írhatóak felül ezek a lelki hozzáállások. Élete végéig a Nőgyógyászati Klinikán dolgozott, innen ment nyugdíjba 1989-ben; 2016-ban, 87 évesen hunyt el az otthonában.
Öröksége, emlékezete
Pályafutása alatt számos könyvet írt és előadást tartott a szexualitásról, valamint elkezdte tanítani a pszichoszomatikát és szexuálpszichológiát, ami új megvilágításba helyezte a pszichoszomatikus betegségek kezelését, egyúttal a pszichológia tudományát is megújította Magyarországon.
Még életében számos kitüntetéssel értékelték a munkáját, többek között: 2002-ben EU miniszteri kitüntetést, 2004-ben Batthyány-Strattmann László-díjat, 2009-ben pedig megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.
Legfontosabb könyvei: Női szerepek, Lépéspróbák egymás felé, Szabad egy szexre?, Szexkontroll, Férfisorsok, Hát még nekem..., Anyának születtem?
Forrás: