FELELŐSEN MAGADÉRT

Steinberger Sarolta – az első nő a férfiak között az orvosin

 

Nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy száz évvel ezelőtt egy nő beiratkozzon az orvosi egyetemre, férfiak közé, egyedüli nőként. Steinberger Sarolta megalázó körülmények között végezte el az egyetemet: a férfi mosdót kellett használnia, a cselédbejárón közlekedett és folyamatosan gúnyolták. Senki nem hitte, hogy a nőkből tényleg lehetnek orvosok.

SS

Száz évvel ezelőtt, Magyarországon még az a társdalami nézet uralkodott, miszerint a nők minden tekintetben alacsonyabb rendűek a férfiaknál. Lehetetlennek gondolták, hogy a nők képesek ugyanolyan jó eredményeket elérni akár a tudományok vagy a kultúra területén, mint a férfiak; ezért nem is hitték, hogy bármi pozitív hozadéka lehetne a nők oktatásának. A nők nem tanulhattak tovább, nem lehettek például orvosok. A társadalmi szerepük a gyereknevelésre és a család kiszolgálására korlátozódott csupán. A nőket gyerekszülésre és/vagy prostitúcióra tartották „alkalmasnak”. Bédy-Schwimmer Rózsa nőjogi aktivista, újságíró így fogalmazta ezt meg a századfordulón: „A világ elhitte, hogy a női nemnek csakis kizárólag két életcélja lehet: vagy szülni, vagy szülni.”

A nők is lehetnek orvosok

Elsősorban a nők egyenjogúságért vívott harcok következményeként, a gazdasági rendszer változása miatt, valamint számos háborús helyzetnek „köszönhetően” (ahol a nőket is kénytelen voltak bevonni az egészségügyi ellátás minden területébe, például a sebészetbe is) ez a hozzáállás lassan elkezdett változni. Az egyik igen fontos mérföldkőnek tekinthető a nők képzése: 1895-ben vezetik be a nők nyilvános középiskolai oktatását, valamint ugyanebben az évben Wlassics Gyula kultuszminiszter rendelete lehető tette a nők számára, hogy felvételizhessenek a budapesti egyetem orvosi karára. Steinberger Sarolta volt az első nő, aki megragadta ezt a lehetőségét és beiratkozott az orvosi egyetemre.

Megalázó körülmények az egyetemen

Steinberger Sarolta gazdag, zsidó család gyermekeként született Tiszaújlakon 1875-ben. A kolozsvári református kollégiumban folytatta tanulmányait, majd Wlassics rendeletének köszönhetően az orvosi egyetem hallgatója lett. Ekkor ő volt egyetlen nő, aki orvosnak tanult Magyarországon! Az egyetemen nem biztosítottak számára külön mosdót, a férfi WC-t használta, és a cselédbejárón át közlekedett. Állandóan bizonyítani kellett a rátermettségét, tudását a férfiaknak. Gondoljunk bele: az összes professzor és egyetemi társa, mind férfiak voltak, akik általában véve ódzkodtak attól, hogy egy nőből orvos váljon. Az újságokban szinte mindennapos diskurzus folyt arról, vajon a nők valóban alkalmasak-e orvosnak? Több férfi írt arról a véleményéről, hogy a nők az orvosi hivatást nem képesek betölteni, hiszen nincs meg a szellemi kapacitásuk hozzá. Noha a nők évtizedek óta fontos és nélkülözhetetlen feladatot láttak el a betegek ápolásában, a terhesgondozásban, ha szóba került, hogy például gyógyszerészek vagy orvosok szeretnének lenni, folyamatos gúny érte őket. Igencsak nagy bátorságra volt szüksége annak a nőnek, aki minden élcelődés ellenére orvos szeretett volna lenni.

A hivatást választotta a család helyett

Nem csoda, hogy Steinberger Sarolta úgy érezte, választania kell a hivatás és a család között. Soha nem ment férjhez, úgy gondolta kivitelezhetetlen számára feleségnek, anyának lenni, ugyanakkor megbirkózni az orvosi tanulmányokkal is. 1900-ban végezte el az egyetemet, sikeresen letette a vizsgákat, szigorlatokat és megszerezte az orvosi diplomát. Mégsem választhatott szabadon szakterületet, nőgyógyászattal „illett” foglalkoznia, ezért külföldi klinikákon tanult, majd visszatért Magyarországra és szülész-nőgyógyászként dolgozott.

Az elismerésre több évtizedig várt   

Bár a századfordulón nők számára egyre több egyetemi szak lett elérhető, társadalmi elismertségük, megbecsülésük alig-alig változott. Mikszáth Kálmán író is becsmérlően nyilatkozott arról, milyen furcsa, „lehangoló” állapot az, hogy a nők tudományos pályára léphetnek. A két világháború között még inkább előtérbe került az a közvélekedés, hogy a nők feladata elsősorban a családanya és a háziasszony lét. Steinberger Sarolta mindeközben több publicisztikájában próbálta bebizonyítani, hogy nők talán még alkalmasabbak is orvosnak, mint a férfiak. Orvosként a férfiaknál többet teljesítve dolgozott, de ő nem juthatott előrébb. A kor tehetséges férfi orvosai villámgyorsan, szép karriert futhattak be: hamar klinikai tanszékvezetőkké, osztályvezetőkké válhattak. Ezzel szemben Steinberger Saroltát csak húsz év után nevezték ki osztályvezető főorvossá az Országos Társadalombiztosító Intézetben. Orvosi pályájának a történelmi események vetettek véget: az 1940-es években zsidó származása miatt abba kellett hagynia a hivatását. A második világháború után teljesen visszavonulva élt, 1966-ban halt meg.

Emlékezete

Az életéről és munkásságáról kevés történet, adat maradt fenn. Hamvai a Kozma utcai izraelita temetőben található.

Forrás:

Dr. Bruckner Éva: Az első magyar orvosnők nyomában

Huszadik század  

Kiss László: Medikák a cselédbejáróban, avagy orvostörténeti kuriózumok az emancipáció magyarországi történetéből. (Az elitMed Mozaik kiadványából)

A honlapon található tartalmak egészségügyi információs és egészségnevelő célt szolgálnak, nem helyettesítik a szakemberrel történő személyes konzultáció vagy vizsgálat szükségességét, ezért tünetek, kérdés esetés minden esetben forduljon szakorvoshoz.