Az ADJ ERŐT! pályázatra számos inspiráló, drámaian őszinte történetet érkezett, amelyből erőt nyerhetünk, hogy igenis érdemes kitartani a legsúlyosabb betegség esetén is. A pályázók történeteiből megtanulhatjuk milyen szemléletmód segít a gyógyulásban, és emlékeztetnek minket arra hogyan érdemes élni.
A Felelősen Magadért Egyesületnél (FEME) küldetésünknek tekintjük, hogy tabuk nélkül beszélhessünk mindenről, ami bennünket, nőket érint, legyen szó egészségügyi problémáról, nőgyógyászati betegségről vagy szexualitásról. Ennek szellemiségében, immár második alkalommal hirdettük meg az ADJ ERŐT! című pályázatunkat. Azt tapasztaltuk, hogy a történeteknek, a közös megélésnek és a kibeszélésnek hatalmas ereje van, ami nagyban hozzájárul az egyéni sors feldolgozásához és a gyógyuláshoz is.
A pályázókat arra kértük, hogy meséljék el saját történetüket, hiszen az alkotás terápiája segít a betegség elfogadásban, támogatja a szakértők munkáját a gyógyításban, valamint a sorstársaknak is erőt adhat a felépülés folyamatában. Az ADJ ERŐT! pályázatra valamennyi, női egészséget érintő történetet vártunk, hiszen fontosnak tartjuk, hogy őszintén beszéljünk minden olyan problémáról, ami bennünket, nőket érint. Legyen szó akár PMS-ről, miómáról, meddőségről, endometriózisról, PCOS-ről, menopauza okozta problémákról vagy hormonális, esetleg szexuális gondokról.
Az ADJ ERŐT! pályázati felhívásra május elejéig lehetett jelentkezni. A FEME tagjaiból álló zsűri hosszas mérlegelés után választotta ki a díjazottakat három kategóriában.
A díjazott pályázatok
A FEME Ikon kategóriában Ivánkovich Anitát díjazta a zsűri. A FEME szakértők véleménye szerint az ő története példaértékű nemcsak a sorstársak számára, de minden nehézséggel küzdő nő számára. Anita egy súlyos autóbalesetet élt túl, mely után több napra kómába került, az arca a felismerhetetlenségig összeroncsolódott, életveszélyes agysérülései voltak, mindkét lába szilánkosra tört. Újra meg kellett tanulnia enni, inni, járni, és hosszú éveket töltött kórházban. Írásában ugyanakkor nemcsak azt osztotta meg, hogy milyen következményei lettek ennek a szörnyű balesetnek, de azt is, hogy milyen életfelfogás segített neki a testi és lelki rehabilitációban. Anita mindenképp egy IKON, aki a történtek ellenére lett két gyermek boldog édesanyja, és megküzdött azért, hogy újra a hivatásának élhessen: egy iskolában tanít, és szereti az életét:
„Megtanultam, hogy a nehéz helyzetet el kell fogadni. Bármit is hoz életünk bármely pillanata, úgy kell elfogadni, mintha én választottam volna. Mindig együtt kell működni a rossz helyzettel és észrevenni, amit tanítani akar és fejlődni általa. Egyfajta szabadságot is jelent elfogadni a dolgokat úgy, ahogy jönnek és nem félni semmitől.”
A FEME Bátor díjat Tarjáni Melinda kapta: a zsűri véleménye szerint őszinte és tabuk nélküli megfogalmazásából kiderül, hogy mindig érdemes küzdeni a boldogságért, a teljesebb életért. Tarjáni Melindának emlődaganattal kellett megküzdenie huszonévesen, majd egy évvel a beavatkozást követően a méhnyálkahártyáján is elváltozást találtak. Újabb műtét következett, és a méhét és petefészkét is el kellett távolítani. Tizenhét évet „töltött” az onkológián, jelenleg is folyamatosan jár ellenőrzésekre, de megannyi szenvedés után, mégis ő lett a győztes:
„Mit vett el tőlem a rák? Mindent! Elvette a legdrágább édesanyát, a boldogságot, nyugalmat, egészségem, a testemet, a lelkemet, és az egész addigi életemet! Mit kaptam a ráktól? Mindent! A küzdeni akarást, új élete, új szemléletet, rengeteg energiát, egy teljesen új világot, mely tele van szeretettel, csodákkal. … Nagyon gyorsan átértékeltem az életem, új szokásokat alakítottam ki, ami eddig nem volt fontos, az most elsőbbséget élvez, sok fontosnak ítélt dolog pedig háttérbe szorult. Ma már képes vagyok irányítani az életemet. Nap, mint nap boldogan ébredek, és tele vagyok szeretettel, szeretnék adni belőle mindenkinek, hiszen én is sokat kapok belőle. Megküzdöttem, meggyógyultam, győztes vagyok.”
A FEME Pozitív kategóriát Szabóné Bencze Zsanettnek ítélte a zsűri. A pályázó a humor és a nevetés eszközével mutatta be, hogy mindig fel lehet állni a nehéz élethelyzetekből. A pályázónál nőgyógyászati vizsgálaton a szeméremtest-daganatot diagnosztizáltak, ami következtében számos sugárkezelésen és terápián, műtéten esett át. Szabóné Bence Zsanett kirobbanó életkedvvel, derűvel és helyenként abszurd képekkel meséli el, hogyan „rázta magát gatyába”, hogyan próbát olyan kemény maradni, mint „Tarzan sarka”, és hogyan állt vissza pincérnőként a pult mögé dolgozni:
„Szeretem az életet és úgy látszik, hogy ez kölcsönös, akkor is, ha tudom, hogy Damoklész kardja, mindig ott fog lebegni a fejem felett! Ezért inkább nem felfelé nézek, hanem előre a sörcsapolás felé, mert jelentem, hogy jól vagyok, dolgozom és úgy folytatom tovább, mintha semmi sem történt volna! Lányok, asszonyok ne feledjétek, hogy a »gyengébbik nem« az erősebb, ha úgy hozza a sors!”
Az ADJ ERŐT! felhívás díjazott pályamunkái teljes terjedelmükben megtalálhatóak itt.