FELELŐSEN MAGADÉRT

Házasság, válás vagy változtatás?

Dr. Csereklye Andreával, a FEME szexuálterapeuta szakértőjével beszélgettünk arról, hogy a praxisában látottak alapján mi a személyes véleménye a válások okairól, valamint a szex nélküli házasságáról.

A válások számáról Magyarországon, a 19. század vége óta vannak adatok. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Statisztikai Tükör című tavalyi kiadványából az derül ki, hogy először az 1940-es években ugrott tízezer fölé a válások száma, majd az 1960-as évek közepétől már húsz ezer körül döntöttek a különválás mellett, a 80-as évek végén pedig volt, hogy a harmincezret is megközelítette. Azóta csökkenő tendenciának lehetünk tanúi, és húsz ezer körül ingadozik az egy évben történő válások száma. Tehát, azt láthatjuk, hogy folyamatosan sok a válások száma, de ez a szám nem növekszik. Persze azt még nem tudjuk, mit hoz magával a pandémia időszaka…


FEME: Mit gondolsz, leginkább mi állhat a válások hátterében?


Dr. Cserekelye Andrea: „Úgy vélem, sok minden az életciklusváltáskor történik. Vannak meghatározó korszakaink, ilyen például a fiatal felnőttkor, a gyermek születése, a serdülőkorú gyermekkel együtt élő család évei és még sorolhatnám. Szerintem az egyik ciklusból a másikba lépés során sokaknak talán nem sikerül az, hogy az új körülményekhez alkalmazkodjanak. A párkapcsolati és a családi rendszerben történő változásokkal normatív krízis alakul ki, amiben meg kellene találni a férjnek és a feleségnek is az új működési modellt. Ez nehéz feladat, mert alkalmazkodnunk kell a környezetünkhöz, az aktuális élethelyzethez, valamint nekünk is követni kell az egyéni fejlődési folyamatunkat a saját ritmusunknak megfelelően.”


FEME: A KSH adataiból az is látszik, hogy inkább idősebb életkorban bontják fel házasságukat a párok. Míg 1990-ben a nők többnyire a harmincas éveik elején váltak el, a kétezres években ez inkább a negyvenes korosztályra jellemző. Te hogyan látod ezt?


Dr. Csereklye Andrea: „Szerintem egyre tudatosabban választanak az emberek párt, viszont akárhogyan is nézzük, nem ugyanazok vagyunk negyvenévesen, mint akik húszévesen voltunk. Változik a hobbink, a világlátásunk, esetlegesen az elveink, a céljaink stb., és már markánsabban látjuk kik is vagyunk, mit szeretnék. Plusz az életközépi válság is erre az életciklusra esik. Összességében, a válással kapcsolatban nekem az az érzésem, hogy nem a házasságot próbálják meg az emberek átalakítani a megváltozott személyiségüknek megfelelően, hanem egyszerűbb megoldásnak tűnik, azt mondani, hogy »kész, nekem ez így nem jó, jöhet a válás«, aztán persze egy új partner keresése. Csak az a bökkenő, hogy ha még találunk is mást, nincs garancia arra, hogy ő öt év múlva is ugyanolyan jó lesz számunkra. Ráadásul, a fogyasztói társadalmunk személete, a »dobjuk ki-vegyünk egy jobbat«, a párkapcsolatokra is rányomta menthetetlenül a bélyegét.”


FEME: Mindez a változás, amit említettél, hogyan hat a szexuális életre?


Dr. Cserekelye Andrea: „A praxisomból kifolyólag az a tapasztalatom, hogy csak a nagyon egészséges kapcsolat bírja el az élettel járó természetes folyamatokat (például a kisbaba születésének első egy-két évét) úgy, hogy közben boldogan él együtt a pár és szexuálisan is aktívak. Átlagosan, öt-hat év is eltelik úgy, hogy a házasfelek között nincs szex, mire eljönnek terápiára. Sok nőt és férfit hallottam arról beszélni, hogy imádja, szereti a párját, de már csak, mint albérlőtársak vannak jelen otthon, a szexualitás teljesen eltűnt. A nők a gyereknevelés közben képesek megélni azt a fajta mély, kielégítő szeretetnek az áramlását, ami a gyerekszületés előtt a férfi és a nő közötti kapcsolat sajátja volt. A férfiakra pedig általában az a jellemző, hogy reménykednek, majd megoldódik valahogy a szexuális életük a feleségükkel; eközben persze maszturbálnak, pornót néznek. Sokszor beszéltünk a FEME oldalán, videóinkban már arról, hogy a női és a férfi libidó másképpen működik, másképp történik az orgazmus stb., ezért nagyon tudatosnak és együttműködőnek kell lennie a férjnek és a feleségnek is ahhoz, hogy a szex ne vesszen el, vagy ha igen, akkor újból visszahozzák az életükbe.”


FEME: A KSH kiadványa szerint a „feleségek több mint kétszer akkora arányban szeretnék felbontani házasságukat és kezdeményezik az eljárást a bíróságoknál, mint a férjek.” Mi erről a véleményed?


Dr. Cserekelye Andrea: „A személyes véleményem az, hogy a nők meg tudnak már állni a saját lábukon, nincsenek anyagilag kiszolgáltatva egy férfinak. Ez egyrészről természetesen jó, mert a nőknek nem kell benne maradniuk a házasságban, másrészről hozhat egy olyan gyors elhatározást, egy olyan attitűdöt, hogy bár még lehetne jó irányba változtatni a kapcsolaton, mégis válás lesz a vége. Illetőleg azt gondolom, hogy rengeteg Magyarországon a nőket érintő családon belüli erőszak, továbbá számos házasságban jelen van a szenvedélybetegség, a stressz, a kóros féltékenység és a munkamániás állapot. Most már lehetőségük van a nőknek arra, hogy ne maradjanak benne egy erőszakos, mérgező házasságban; nem kell minden áron tűrniük.”

 

 

 

A honlapon található tartalmak egészségügyi információs és egészségnevelő célt szolgálnak, nem helyettesítik a szakemberrel történő személyes konzultáció vagy vizsgálat szükségességét, ezért tünetek, kérdés esetés minden esetben forduljon szakorvoshoz.