„Ha jól választottunk lakást és férjet, akkor nem lesz gond”

Rangos Katalint, a FEME egyik alapítótagját kérdeztük arról, hogyan éli meg a jelenlegi járványhelyzetet, milyen tanácsai vannak a hírfogyasztásra vonatkozólag; valamint mit gondol, hogyan tudjuk megőrizni a lelki egyensúlyunkat.

FEME: Hogy vagy?

Rangos Katalin: Őszintén szólva, az egyik nap így, másik nap úgy. Vérmérséklettől függ ki, hogyan reagál erre a helyzetre. Én legtöbbször meg vagyok riadva, néha meg fülig érő szájjal, vidáman töltöm a napot. Az érintett korcsoportba tartozom, ezért attól félek, hogy beteg leszek és ebbe belehalok. Valamint féltem a férjem és a kilencvenhat éves papámat is. Amúgy azt látom, hogy mindenki talpig be van szarva. Ez nem csoda, hiszen ijesztő, ami zajlik a világban.

FEME: A média a koronavírussal kapcsolatos történetektől hangos. Ömlik ránk az információ. Mit tehetünk, hogy kiigazodjunk a hírek között?

Rangos Katalin: Az én médiagyakorlatom a Covid-19 kapcsán kialakult szituációban használhatatlan. Megszoktam, hogy egyszerre húsz híroldalt követek, és folyamatosan nézem, mit ír a világsajtó is. Rájöttem, hogy ha ezt a hírfogyasztási szokásomat követem továbbra is, akkor beleőrülök, és nem leszek képes visszakapcsolni feleségbe, anyába. Azt tanácsolom, hogy ne olvasson senki ötnél több hírportált. Mondom ezt úgy, hogy az egész életem a hírekről, a médiáról szól. Én jelenleg pozitív információkat próbálok összevadászni a világhálón: hátha rácsaphatok egy reményteljes beszámolóra, ami például a vírus elleni gyógyszerről szól. A Facebook is hírfogyasztás, még ha ezzel sokan nincsenek is tisztában. Kerülni kell itt is a túlzásokat, mert bele fogunk hülyülni a kenyérsütéses kommentekbe és abba, hogy a privát kommunikációt is a vírus tematizálja. Nem beszélünk már arról, mi van a másikkal. Lehet, hogy egy barátnőnk válik, de nem erről folyik a társalgás, hanem a járványról. Húzzuk ki a fejünket a koronavírusos sztorikból!

FEME: Mit gondolsz, mit lehet tenni, hogy ne félelemben éljünk? Hogyan lehet ezt jól viselni pszichésen?

Rangos Katalin: Olvasom mindenhol, hogy „forduljunk befelé, nézzünk önmagunkba, csendesedjünk el, üljünk le meditálni”. Úgy hiszem, ezt nem most kellene elkezdeni: ne merüljünk el a szorongásban és ne most kezdjünk el szembenézni a legmélyebb félelmeinkkel. Ne akarjuk hirtelen megismerni a démonjainkat, mert még a végén beleülnek a nyakunkba, aztán nem tudjuk őket lerázni…Inkább segítsünk, akinek lehet: tartsunk lelkisegélyszolgálatot a barátainknak, családtagjainknak; hívjuk fel a régi ismerősöket. Valamint, ne hagyjuk el magunkat – ez a helyes magatartás. Vagyis, ne pizsamában, kócosan töltsük a napot, hanem öltözzünk fel normálisan, mossunk hajat stb. Étkezzünk egészségesen, pihenjünk, mozogjunk amennyit lehet, találjunk valami feladatot otthon. Hallom, sokak számára megterhelő a párjukkal való összezártság. Meggyőződésem, hogy ha jól választottunk lakást és férjet, akkor nem lesz gond, nem lesz belőle válás. Egy felnőtt férfi és egy felnőtt nő ugyanis pontosan tudja, miért ment hozzá a másikhoz, miért őt választotta. Ezért nem fogja zavarni, ha hónapokig nézni kell a férjét, feleségét. Mindemellett, most nyilván nagyobb mindenhol az otthoni feszültség, ezért próbáljunk meg uralkodni magunkon és ne csuklóból, ösztönösen reagáljunk. Összeségében azt gondolom, hogy ha nem fogyasztunk sok hírt, csökkentjük a Facebookozást, nem hagyjuk el magunkat fizikailag, támogatunk másokat, plusz több türelemmel és önfegyelemmel élünk, akkor megóvhatjuk magunkat attól, hogy belesüllyedjünk egy permanens, rossz kedélyállapotba.